A hajdinát nagyon régóta termesztik és fogyasztják. Oroszországban és Ázsia nagy részén évszázadok óta részét képezi a hagyományos étrendnek. Erről az első feljegyzések I. e. 1000 körül származnak, mégpedig Kínából, ahol a délkeleti területeken és a Himalájában alapélelmiszernek számított.
A keleti kultúrákban a hajdinafogyasztás a rizstermesztés és a gabonafélék térnyerésével párhuzamosan szorult háttérbe, de mára ismét felismerték kitűnő élelmi értékeit és könnyű megtermelhetőségét, így kezdi visszanyerni népszerűségét. Franciaországban palacsinták tésztájában használják, Ázsiában főleg levesekben és serpenyős ételekben, az Egyesült Államokban pedig muffinokhoz, kekszekhez, kenyerekhez keverik.
Manapság többféle hajdinát termesztenek, ezek közül legelterjedtebb az eredetileg Ázsiában honos Fagopyrum esculentum faj. A hajdinát a köznapi életben annak ellenére a gabonafélék közé sorolják, hogy botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó növény. Ennek oka, hogy a növény lisztes magját a gabonákéhoz hasonlóan fogyasztjuk. Két alapvető felhasználási módja a liszt és a kása, de természetesen számos módon fogyasztható. Zéró gluténtartalma miatt lisztérzékenyek is fogyaszthatják, és gluténmentes élelmiszerek kedvelt alapanyaga világszerte.
Röviden: azért, mert a hajdina nemcsak ízletes, de rendkívül hasznos élelmiszer. Olyan sokoldalú superfood, amely többféleképpen elkészíthető, könnyű beilleszteni az étrendbe, és amelynek fogyasztása segít megőrizni egészségünket. A hajdina nagyon tápláló, 12-14 százalékban kiváló minőségű növényi fehérjét és tizenkétféle aminosavat tartalmaz, így hozzájárul energiaszintünk magasan tartásához, a növekedéshez és az izmok fejlődéséhez. A hajdina valójában jobb fehérjeforrás, mint a rizs, búza, köles vagy kukorica. Vegetáriánus vagy vegán életmódot folytatóknak vagy a diétázóknak a hajdina fogyasztása különösen ajánlott, mert tartalmazza a lizin és arginin esszenciális aminosavakat, amelyekhez más általuk fogyasztott élelmiszerekből nem juthatnak hozzá.
A magas ásványianyag-tartalmú hajdinaliszt felhasználható palacsinták, lepények, tészták készítéséhez.
Köretnek kétszeres mennyiségű vízben megfőzve, csíráztatva 8 óra áztatás és 3 - 4 nap csíráztatás után közvetlenül fogyasztható.